Szerző: fehernep

https://www.facebook.com/events/1330004659332246 DOMBÉROZZUNK EGYÜTT!Kedves Fehérnépek, ha van kedvetek, gyülekezzetek minálunk szombaton!  2026.7.11. 10:00-16:00 Gombosszeg, Fehérnép-birtok8984 Gombosszeg, Petőfi utca 35-39., a jurta mellett. Anyagválasztástól a vállon hordásig – hogyan születik meg egy termék?Táskakészítés és mintatervezés együtt, közösségben.A mintatervezésben segítséget nyújtunk, de minden résztvevő a saját ízlésére formálhatja a táskáját.A tervezés után a kivarrás, az öltés és a hímzés is saját munka. Majd következik az összeállítás. Aki szeretné, maga varrja össze, aki pedig nem mestere a varrógépnek, annak mi állítjuk össze. Az elkészült darab mindenkinek a sajátja lesz.Az anyagot, a kellékeket, a hímzőfonalat, a tűt, a cérnát, az ollót, a hímzőkeretet stb. mi biztosítjuk. A részvételi díj 15 000 Ft, amelyet az előzetes regisztráció során a megadott számlaszámra szükséges átutalni, az e-mailben megkapott számla ellenében. Regisztráció:Előzetes regisztráció szükséges a fehernep@fehernep.hu email címen. Min. 2,…

Kedves Fehérnépek, Szépasszonyok, Nemesasszonyok, Parasztasszonyok, Fejedelemasszonyok, Gazdasszonyok, Úrhölgyek, és Szépleányok! Nem tűntünk ám el, csak nagyon-nagyon-nagyon sokat dolgozunk! Idén ismét elkészíthettük a Czuczor Gergely Katolikus Általános Iskola ballagási ruháit, egy komplett örömanya-ruhát, egy női hagyományőrző népdalkör blúzait, stb, stb.... Egyszóval a háttérben gőzerővel zajlik az alkotó-teremtő munka Mindeközben ismét fogadtunk ipari gyakorlatra 10. osztályos diákokat, most a Perintparti Waldorf Gimnáziumból A két szorgalmas leányzó nagyon ügyes volt, a külföldi megrendelő által kért függönyöket teljes egészében ők szabták-varrták, majd rakták is fel a rendeltetési helyére. Ők és a munkájuk vannak a fotón, nagyon büszkék vagyunk rájuk! (A karnis a Göcs-Virág Faműhely munkája.) Hétvégén a Minden ízében Zala 4. állomásán, a Pipahegyi kisgazdaságban lehet velünk találkozni, készítsünk együtt hímzett ékszert közösen! Világok virágai: Fehérnép. Magyarul élni, míg világ a világ és nyílik…

"Nem szoktam kérdezni. Az emberek úgyis túl sokat mondanak, amikor félnek. A csend biztonságosabb. Amikor elmennek innen, mindig hagynak maguk után valamit. Egy rezdülést a levegőben. Egy tekintetet, amely elárulja őket: mit nem mertek véghez vinni. Azt hiszik, a döntés ott születik meg, amikor kimondják. Pedig nem. Az már régen kész van bennük. Én csak…pontot teszek a végére.. Néha nézem a kezem. Ugyanaz a kéz. Dolgozott földben, fagyban, sárban. Verte a vasat, húzta a kötelet, tartotta a súlyt. Nem kérdezte, miért. Csak tette, amit kellett. Az ember keze hamarabb tanul meg hallgatni, mint a szája. A kabát…Sokan azt hiszik, az tett engem azzá, ami vagyok. Pedig nem. A kabát csak elrejti, amit nem akarnak látni. Nekem is könnyebb így. Nem kell magyarázni. Nem kell magyarázkodni. Férfiként egyszerűbb a világ. Egyenesebb.…

"Aznap este sokáig álltam az ajtó előtt, mielőtt bekopogtam. A sötét már úgy ráült a tanyára, mint valami súlyos takaró, és én még mindig nem tudtam, hogy belépek-e vagy visszafordulok. A kezemben a kendő sarka gyűrődött, mintha attól várnám a választ. Azt mondták, Pipás Pista nem kérdez sokat. Ez volt az egyetlen reményem. Amikor ajtót nyitott, nem nézett végig rajtam úgy, ahogy más férfiak szoktak. Nem méricskélt, nem kutatott. Csak állt ott, és várt. Mintha már tudná, miért jöttem. – Nem bírom tovább – mondtam végül. A hangom idegen volt. Nem az enyém. Az enyém már régen elfogyott az évek alatt, valahol a ki nem mondott szavak között. Bent kevés volt a fény. Leültem, de nem tudtam nyugton maradni. A kezem elárult. Mindig elárul. Ő a pipáját tömte, lassan, ráérősen.…

"Egyszer, egy nyár végi délutánon, amikor a nap már aranyszínűre szelídült, egy fiatalasszony kilépett a kertbe. A rózsák még tartották az illatukat, a levegőben pedig ott lebegett valami régi, megmagyarázhatatlan béke. A nyakán egy különös kaláris pihent. Öt sor zöld gyöngy – mintha erdők mélyéből gyűjtött harmatcseppek lettek volna. Nem sorakoztak katonás rendben: kicsit kuszán, játékosan simultak egymásra, mintha saját akaratuk volna. Aki ránézett, azt érezte, hogy ez a nyakék nem csupán dísz – hanem emlék. Azt beszélték, hogy minden egyes gyöngy egy-egy történetet őriz. Egy régi nevetést, egy kézfogást, egy csendes ígéretet. Amikor az asszony megmozdult, a gyöngyök finoman egymáshoz értek, és aki nagyon figyelt, talán hallhatta is a halk suttogást. Nem szólt senkihez, mégis mindenki értette: ez a kaláris nem azért van, hogy tökéletes legyen. Hanem azért, hogy…

Ilyen kedves képeket kapunk mostanság...no és a kísérőüzenet: "Köszönjük, hogy ilyen széppé varázsolod a fehérnépeket!" Tegyük hozzá: a szépség belülről jön. A ruha csak kiemeli, keretezi, visszatükrözi. Akinek szép a lelke, az bármikor és bárhogyan is szép. A lélek szépsége túl van földön és időn. Az örökből érkezik és odatart. Világok virágai: Fehérnép. Magyarul élni, míg világ a világ és nyílik virág. Szeressétek egymást.