„Nem szoktam kérdezni. Az emberek úgyis túl sokat mondanak, amikor félnek.
A csend biztonságosabb.
Amikor elmennek innen, mindig hagynak maguk után valamit. Egy rezdülést a levegőben. Egy tekintetet, amely elárulja őket: mit nem mertek véghez vinni. Azt hiszik, a döntés ott születik meg, amikor kimondják. Pedig nem. Az már régen kész van bennük.
Én csak…pontot teszek a végére..
Néha nézem a kezem. Ugyanaz a kéz. Dolgozott földben, fagyban, sárban. Verte a vasat, húzta a kötelet, tartotta a súlyt. Nem kérdezte, miért. Csak tette, amit kellett.
Az ember keze hamarabb tanul meg hallgatni, mint a szája.
A kabát…
Sokan azt hiszik, az tett engem azzá, ami vagyok. Pedig nem. A kabát csak elrejti, amit nem akarnak látni. Nekem is könnyebb így. Nem kell magyarázni. Nem kell magyarázkodni.
Férfiként egyszerűbb a világ. Egyenesebb. Durvább, közönségesebb, de őszintébb. Legalább tudod, mire számíthatsz.
A nők mások. Ők nem beszélnek egyenesen a fájdalomról. Az befelé nő bennük. Mint a gaz, ha nem húzzák ki időben. És amikor már mindent benő… akkor jönnek.
Ismerem azt a pontot. Nem kell elmondaniuk.
Volt idő, amikor azt hittem, számolnom kell. Hány volt. Hány lesz még. Aztán rájöttem, nincs értelme. Ezek nem számok. Ezek történetek, amik már véget értek, mielőtt én beléptem volna.
Én nem kezdem el őket.
Csak befejezem.
Néha mégis…
van egy pillanat. Egy rövid, éles pillanat, amikor minden megáll. Amikor még vissza lehetne lépni. Amikor a kötél csak kötél, és az ember még ember.
Ilyenkor mindig várok egy lélegzetnyit.
Hátha.
De a legtöbbször nincs „hátha”.
A szél ilyenkor erősebb. Vagy csak én hallom jobban.
Azt mondják, nincs lelkem. Vagy ha van, akkor már rég eladtam. Nem tudom. Az ilyesmit kívülről könnyű mondani.
Belülről… csend van.
És néha, nagyon ritkán, ebben a csendben feljön egy hang. Nem hangos. Inkább csak emlék.
Egy lányról.
Nem marad sokáig.
Reggelre mindig elmúlik.”
Kánya szoknyáink fekete, bordó és kék színben készültek. Emlékeztessenek szomorú sorsú asszony-elődeinkre, gondoljunk rájuk irgalommal, megbocsájtással. Adjon erőt nekünk minden női megpróbáltatásban. Tegye széppé napjainakat, megélt ünnepeinket.
Világok virágai: Fehérnép.
Magyarul élni, míg világ a világ és nyílik virág.
Szeressétek egymást.
