A garbó története egészen a középkorig nyúlik vissza, amikor egyfajta védelmi funkciót látott el a lovagok páncélja és láncmellénye alatt. Bár erőt és férfiasságot sugároztak ezek a harci viseletek, rendkívül kényelmetlennek és hangosnak bizonyultak. A láncszemek állandó csörgését tompítani kellett valamilyen alsóruházattal, a nyakat és a törzset is védeni kellett a fém hideg éleitől. Ezért egy magasabb nyakú inget hordtak a harci szerelésük alatt, ezáltal a mozgásukat is megkönnyítették a súlyos teher alatt. A XV–XVI. században jelentek meg a garbó előfutárai, ám ezek sokkal bonyolultabb formát öltöttek, mint a mai minimalista társaik. Az úgynevezett álgarbónyakak ebben a korban csőszerű, visszahajtott gallérként a ruha részét képezték. Hatalmas keményített fodrokat hordtak, ezek mérete és térfogata a külvilág számára a társadalmi rangot mutatta, valójában a látványos bőrbetegségek elrejtését szolgálták. A valódi garbóforma az 1800-as években, a munkásosztály öltözködési szokásaiban jelent meg, mivel ez egy kényelmes és funkcionális darab. Több korabeli fotón sportruházatként feltűnik a csőnyakú pulóver, eleinte az új-skóciai hokicsapat tagjain, majd az angol biciklisták viselték, később a pólójátékosok kedvencévé vált. Innen ered a brit poloneck (azaz pólónyak) megnevezés.

Az 1900-as évek elején még felbukkant a garbó egy-egy fodros nyakú verziója az előkelő körökben, de az I. világháború kezdetével egyre szerényebb körülmények közé kényszerült. 1920 környékén már a munkások és a matrózok népszerű viselete lett. A hideg szélben a hajó fedélzetén kellett szolgálatot teljesíteniük, a sál akadályozta őket a mozgásban, és még veszélyesnek is számított. Eleinte fésűsgyapjúból gyártottak csőszerű nyakrésszel, kezdetben gombbal, később húzózárral praktikussá tett darabokat. A rugalmas anyagok megjelenése után ezekre a záróelemekre már nem volt szükség. Érdekesség, hogy korábban csak a férfiak öltözködésében volt jelen, ezekben az évtizedekben a szüfrazsettmozgalmak feminista élharcosai a női ruhatár szerves részévé tették. A II. világháborúban pedig már az amerikai haditengerészek egységes formaruhájaként terjedt el a turtleneck (azaz a teknőcnyak).

Az 1940-es és 50-es években a tervezők lehetőséget láttak benne, így egyre több színben, anyagból és fazonban kezdték el gyártani. Ikonikus ruhadarabbá vált, így az ügyeletes hírességek, a legnagyobb hollywoodi sztárok is népszerűsítették. Amíg Greta Garbo a tekintetét és az eleganciáját, addig Jayne Mansfield a szexi stílusát hangsúlyozta a magas nyakú és hosszú ujjú ruhadarabbal, Marilyn Monroe, Lana Turner és később Audrey Hepburn a sweater girl, azaz a pulóveres lány szerepében tündökölt.

A könnyű anyagokból előállított garbókat a tizenéves lányok farmerrel és színes kiegészítőkkel kezdték hordani, a divatlapok is felfigyeltek rájuk. A bohém beatkorszak is magáévá tette, az erős, független és felvilágosult nő jelképeként használták.