Beláthatatlan mélységből, szédítő messzeségből toppant elém, a húsomból, a véremből buggyant elő. Erdély: mintha örök idők óta lebegnék fölötte, őrizném, teremteném otthonomnak. A hurkok, kacskaringók, indák és virágok akkor is ott táncolnak a szemem előtt, ha lehunyom: bennem élnek, vagy én bennük. Tökéletesek mert tökéletlenek, hibátlanok, mert egyszerűek és mégis annyira szövevényesek. Nem tudom szavakkal […]